bavaria50
elöljáró szó magamról filmográfia gondolatok hajózni jó! az Óceán
    Lakóhajóval Vitorlással a Karib tengeren    
     
Puerto de Mogan (Gran Canaria) - Mindelo (Cabo Verde)
2009. november 19. csütörtök, az első nap a nyílt vizen
 
Velünk kelt fel a Nap, Zolival kettesben voltunk az első hajnali őrségben. Az indulástól reggel 7-ig 102 mérföldet jöttünk.
Reggelire Zoli bacon and eggs-et sütött. Délelőtt Laci nekiállt kenyeret sütni.
Bekapcsolatam a rövidhullámú rádiót, elég jó volt a terjedés. Egy angollal, egy hamburgi némettel és az Edével (HA5BWW) is sikerült beszélnem. Edének elmondtam a poziciónkat, Ilyenkor, ha van rádiókapcsolatunk, Ő adja tovább a koordinátákat webKovács barátomnak, aki minden nap fel fogja tenni az internetre a napi pozíciónkat, így az otthoniak nyomon követhetik a helyzetünket (itt látható). Ha nincs rádiókapcsolat, akkor a műholdtelefonon keresztül juttatom el a koordinátákat.
Koradélután feltrancsíroztam a két fagyasztott csirkét és megsütöttem őket. Köretnek penne rigate con pesto volt. Elismertek :-)
Teljes hátszélben haladunk az egy darab génuával, így maradt éjszakára is. 6 csomó körül haladunk, az első 24 órában kb. 160 mérföldet haladtunk.
Mostantól kezdve mindig a déli pozíciót jegyezzük majd be a hajónaplóba.
2009. november 20. péntek
Hajnali 1-től 4-ig voltunk szolgálatban a Zolival. Álomszép éjszaka, a csillagok káprázatosan ragyognak, ilyent otthon soha sem lehet látni. Itt sehol egy zavaró fény, semmi fényszennyezés.
El tudom képzelni, milyen lehetett anno a hajókon. Látható ahogy az Orion felkúszik az égbolt tetejére, vagy ahogy a Göncöl kikel a habokból, és a rúdjával felfele elindul, körbe, a Sarkcsillag körül.
Napközben láthattuk valószínűleg az utolsó hajót a Zöldfoki szigetekig.
Zotya gyomra javuló félben, szegénykém elég rosszul volt az elmúlt napokban. De mint az eset is mutatja, ez is megszokható.
2009. november 21. szombat
 
Egész éjjel motorral jöttünk, szél szinte semmi. Szélcsendben elég vacak érzés a hajón, össze-vissza imbolyog, teljesen rendszertelenül és kiszámíthatatlanul. Akkor már inkább a motorzaj, megaztán az akkumulátoroknak sem árt a feltöltés.
Reggelre feltámadt az ÉK szél, ezzel szinte hátszélben mentünk Cabo Verde felé. Ehhez a fiuk megbűvölték a vásznakat, hogy nehogy véletlenül áthalzoljunk. Balodalt kitettük a génuát a spibummal rögzítve. Nagyon trükkösen 3 kötél feszíti, így aztán könnyen állítható az állása és a feszessége.
A grószt jobboldalon egy preventer-kötéllel rögzítjük, hogy nehogy átperdüljön. Ez a megoldás gyakorlatilag kizárja a vászoncsattogást és a hajót rá lehet bízni a robotkormányra. Persze állandó kormányosi felügyelet mellett.
A hajónaplóban rögzítettük a déli pozíciót, az előző 24 órában 150 tengeri mérföldet futottunk. Megjelentek az utitársaink, a delfinek.
Zoli paprikás krumplit főzött, pompás volt.
Délután jól ment a rádió is.
Feltámadt a szél, beállt állandóra, amivel 7 csomó körüli sebességgel haladhattunk. Ez ám a vídám tengerészélet!
2009. november 22. vasárnap
 
Egész éjjel kitartott a jó szél, hozzá sem kellett nyúlni a vásznakhoz és a kötelekhez. Megint a kétszeri éjszakai őrség került ránk.
Az éjszaka csodás. A csillagokat nem zavarják a földi fények. Mivel közeledünk az Egyenlítőhöz a Sarkcsillag egyre alacsonyabban látszik, a cirkumpoláris csillagképek meg meredeken jönnek fel és sülyednek az óceánba. Az első őrségben a Cassiopeia még fent ragyogott, a Göncöl meg még sehol, hajnalra a Cassiopeia északon elmerült a habokba, a Göncöl meg felkúszott az árboc végére.
Délelőtt nagyon jó volt a terjedés, több magyar amatőrrel is beszéltem, miután az Ede felrakott a cluster-re. Ezen kívül több környező országbéli QSO-t is csináltam, úm.: Szlovákia, Ausztria, Bulgária.
Az Edén át elküldtem a déli pozíciónkat is.
Felhő sehol, 15-20 csomós ÉK-szél, hátulról kapjuk, szép az élet.
Könnyű ebéd, sajt és vörösbor.
Koradélután Zsolti és Zotya körletet tisztítanak, felmossák a fedélzetet.
Még mindig jó a szél, teljes vitorlázattal, pillangózva haladunk Cabo Verde felé.
2009. november 23. hétfő
 
A nap fénypontja volt Zoli halfogása. A peca-csapat, Zoli és Vili, napokig lógatta a damilt a vízbe, de semmi sem történt. Rggelente ugyan volt néhány repülőhal a fedélzeten, de ezek maguktól jöttek, vagy öngyilkossági szándékkel repültek be hozzánk. Aztán egyszer csak ott volt egy hatalmas dorado Zoli horgán.
Meg kell jegyezni, hogy Zolinak elég sajátságos felszerelése volt. Egy keretre volt feltekerve a vastag damil, rajta egy előkén az ólom és a horog, amit egy műanyag polip-csali takart. Ezt húztuk magunk után. A Zoli a damilra egy rövid gumikötelet kötött és azt egy hurokként rögzítette. Ha a hal ráakadt a horogra, akkor előbb ezt a hurkot húzta ki, így nem szakadt el a damil. Pontosabban kisebb halaknál nem szakadt el, de volt olyan is, amikor egy nagyobb szörny egyszerűen elvitte a horgot az ólommal és az előkével együtt.
Aki ennél egyszerübb cajggal halászik, az csodatévő. Ennek ellenére, ez bizonyult a leghatékonyabb módszernek. Ez alkalommal Vili a bottal, orsóval és mindenféle varázslattal sem fogott semmit.
Kiderült, hogy sötédedés előtt nem érünk be Mindeloba, ezért egész este és éjjel is csak az erősen kurtított génuával haladtunk. Nagyon erős volt a hullámzás, meg is viselte Zotyát.
2009. november 24. kedd, megérkeztünk Mindelo-ba, Sao Vincente, Cabo Verde
 
Hajnalban feltüntek a szigetek, délelőtt 9 körül be is futottunk a kikötőbe. A Zöldfoki szigetek közül ez Sao Vincente, a városka neve Mindelo. Kaptunk egy jó kis helyet az utolsó mólón, kikötöttünk, jöhetett a manőverdrink (ezt alkalmanként a manőverdrikfelelős készíti, mindenkinek kívánsága szerint :-)
Bejelentkeztünk a kikötőkapitányságon, kaptunk két kártyát a mosdókhoz, végre tusolhattam egy jót édesvízben, vannak még örömök az életben.
Ismét megcsináltam az újabb képes krónikámat, kimentünk a Zotyával a kikötő parti részére, ott volt wifi, rögtön el is elküldtem a csomagot Sörcinek, hogy tegye ki a hálóra.
Aztán kisétáltunk a városkába. Kissé jellegtelen tarka-barka házak, mondhatni, sajátságos stílusuak, azaz eklektikusan zavarosak.
Ellátogattunk a zöldségpiacra, itt ért a meglepetés, tisztaság mindenütt, igazán pompás látvány volt az első emeleti galériáról.
Visszafele jövet beszédültünk egy italra a parton lévő hajósbárba, a Club Nautico-ba. Ez lett a törzs- helyünk. Este is ide jöttünk vacsorázni, pompás halak voltak és élő zene. 3 gitáros és egy szaxofonos nyomta, ez utóbbi még alkalmanként fuvolázott és herflizett is. Nagyon jó volt a hangulat.
Néhányan visszaszivárogtunk a hajóra, a fiatalság maradt bulizni. Kiderült, hogy Ők is nagyon jól töltötték az estét :-)
2009. november 25. szerda, autós körút Sao vincente-n
 
Mára szerveztük az autós szigetkerülő túránkat. Kifogtunk egy kedves bennszülött hapsit, Amandio-t, aki kisbuszával, első célpontként a sziget legmagasabb pontjára a Monte Verde-re. Sajnos a kilátás elmaradt, egész nap homály volt, a Nap éppen csak átszűrődött a Szahara felől idefújt finom homokfelhőn. Amandio szerint évente 8-10 nap ilyen, hát kifogtuk. Előző nap még ragyogóan sütött a Nap és valószínűleg pár nap múéva ismét kék lesz az ég.
Ezután legurultunk a partra, a Baia des Gates-ra. Itt épül egy üdülőfalu, de egyenlőre még elég kopár ott minden. A parton egy nagy színpad, Amandio szerint itt nagyon híres koncerteket szoktak rendezni. Biztosan így van :-)
Ezután átautóztunk a sziget másik végébe, Calhau-ba, egy bájos halászfaluba. A falu szélén, szinte a semmiben egy pompás kis vendéglőt találtunk, ugyan Hamburg névre hallgatott. Halat és octopus-t, polipot ettünk a la creole, hozzá pompázatos vörösbort kaptunk. Nagyon finom volt és heten fizettünk mindösszesen 100 eurót. Szinte ingyen volt.
Sajnos csak azért heten, mert Árpi rossz hírt kapott otthonról, a mamája kórházba került. Úgy döntött, hogy hazamegy. Másnapra kapott jegyet egy Liszabonba induló gépre, ehhez még át kell mennie a másik szigetre, ahol a nemzetközi reptér található. Liszabonból Zürichbe, majd onnan Bécsbe repül. Nem tűnik egyszerűnek. Nagyon sajnáltuk szegényt.
Este megint szabadfoglalkozás volt, a fiatalabbja a kocsmákat látogatta, én meg szorgalmasan forgalmaztam, elég jó volt a 40 méteren a terjedés.
Éjfél körül Zsoltival kiültünk a cockpitbe egy üveg vörösborral, elmélkedtünk. Szép este, meleg, távolban a városka fényei, előttünk meg az óceán.
2009. november 26. csütörtök, készülődés és indulás a nagy útra
 
Reggel nekiálltunk készülődni, eldöntöttük, hogy ma délután kifutunk. Kihordtuk a szemetet, kitakarítottunk és feltöltöttük a hiányzó készleteket.
Kimentünk a Vilivel a halpiacra, fenomenális egy hely. Mindenféle hal az asztalokon, 30-40 kilós tonhalak a földön, még feldolgozás előtt. Hűtés semmi, a halakat ott trancsírozzák. Mit ne mondjak, a KÖJÁL dobna egy hátast a látványtól. És amit nem is értettünk, a piac körüli utcácskákban, vödörből, lavorból is árultak tonhaldarabokat, meg kisebb halakat.
5 óra körül átkötöttünk a gázolajkúthoz, feltöltöttük az üzemanyagtartályt. Idejövet kb. 80 liter gázolajat használtunk el, ezt pótoltuk. A maradék escudoval a Vili és a Zotya kimentek még boltba és vettek vagy 10 liter bort. Mint utóbb kiderült lőrét. Node sebaj, majd elfőzzük, vagy cserealap lesz a karibon.
Eleinte nagyon változó volt a szél, néha rá is segítettünk a motorral. Mire besötétedett kikerültünk a sziget takarásából és nyugatnak vettük az irányt.
 
vissza egy lépést