A Társaság szigetek, Francia Polinézia   Tartalom     Raiatea, a Szent Sziget     Taha'a a vanília-sziget     Bora-Bora, a földi paradicsom     Huahine     Tupai     Maupiti     Raiatea, a Szent Sziget         Francia Polinézia második legnagyobb szigete, a Társaság szigetek vitorlás központja. Számos charter-cég települt ide, mi is innen fogunk indulni. Fővárosa Uturoa (Halászok kikötője), az ÉNy parton. KIhagyhatatlan a piac, ahol minden megtalálható, a gyümölcsöktől és a halaktól kezdve a régiségekig és a turistabóvliig minden. Legmagasabb pontja a sűrű esőerdővel borított, kialudt vulkán, a Mount Temahani. A szigetvilág egyetlen olyan szigete, amely a korallzátonyon belül, a lagúnában gyakorlatilag akadálymentesen körbehajózható. Számos helyen ki lehet kötni, lehetőség nyílik a szabadtüdős búvárkodásra, a korallzátonyon szabad a horgászat, és piknikezhetünk a motu-kon (sekély öblökben található kis szigetecskék, homokkal és néhány pálmafával), megcsodálhatjuk a sziget partvidékének háborítatlan szépségét csakúgy, mint a lagúnák ragyogó kék vizét. Raiatea volt az első lakott terület a mai Francia Polinézia szigetei közül. A mondák szerint is ezt a szigetet népesítették be először a polinéz őslakók, akik a mondabeli Hawaiiki-ről érkeztek. Nyitott csónakokban érkeztek, és ezek, a legendák szerint alig különböztek a ma is használatos bennszülött csónakoktól. Ezen a szigeten épültek meg az első "marae"-k, a szent vallási helyek, az egyik ilyen szent hely Opoa mellett, a sziget délkeleti partján található "Taputapuatea", mely a vallási és áldozati helyszínek központja volt. A régészeti feltárások szerint időszámításunk után 1000 körül épült, ekkortájt népesültek be a Csendes-óceáni szigetek. A marae-k a papok és a tengerészek számára tanulási helyként, iskolaként is működtek, itt mesélték el az eredet-legendákat és itt ismertették a mély-óceáni navigáció tudnivalóit. És természetesen itt hoztak áldozatokat az istenek oltárán. A régészeti maradványokat 1994-ben restaurálták, ez az egész Csendes-óceáni térség legjelentősebb archeológiai helyszíne.       Taha'a a vanília-sziget         Raiateától csak 5 km széles tengerszoros választja el. Az egész szigetet, amely alig 1 négyzetkilométer, erdős hegyek takarják. Partjait mély öblök teszik szakadozottakká; ilyenek Hamene, Herurua. Főhelye Vaicare. Gyönyörű fehér homokos partja és lagúnája ámulatba ejt mindenkit aki ellátogat erre a helyre, vagy csak a környéken hajózik. A helybeliek nyelvén 'vanirának' nevezett vanília az orchideák családjába tartozik, és bár nem őshonos Polinéziában, Raiatea és Tahaa lakói komoly mennyiségben termesztik, és mára egész Francia Polinézia egyik legfőbb kiviteli cikkévé tették. A sziget tekőseiről is híres, a szigetlakók felismerték a lagúnákban és azok közelében élő egészséges teknőspopulációk szépségét és jelentőségét. A látogatók itt felkereshetik a Teknős-rezervátumot és -menedéket, ahol megfigyelhetik Polinézia teknőseinek több faját természetes környezetükben. Fontos létesítmény ez a tengeri teknősök megmentése szempontjából. Ugyancsak turistalátványosságnak számítanak a feketegyöngyfarmok, amelyek a sziget laúáiban ma már látogathatók. A farmok maguk szervezik a túrákat, megcsodálhatjuk a gyöngykagylók termesztésének fortélyait és természetesen a végtermékeket is.         Bora-Bora, a földi paradicsom         Bora Bora, a Társaság-szigetek tagja, talán a világ egyik leghíresebb trópusi szigete, 'Polinézia Gyöngyszemének' hívják. A világ egyik legszebb lagúnája csodálatos képet ad a szigetnek, amelyet apróbb szigetek, zátonyok vesznek körül. Sajátos hangulata, hibiszkusztól virágzó buja erdei, pálmafákkal borított tengerpartjai, ahol fehérhomokos strandok vezetnek a smaragdzöld vízhez, számos művészt ihletett meg. A sziget kb. 230 km-re fekszik északnyugatra Tahititől, neve azt jelenti 'elsőszülött'. A sziget kráter öble a világ egyik legváltozatosabb élővilágát rejti. Számos túra közül lehet választani, a legkedveltebbek a lagúnába vezetnek, ahol egyik fő attrakció a rájákkal, delfincsapattal való úszás. Francia Polinézia különleges, tradicionális konyhaművészete a francia gasztronómiának olasz és kínai hatásokkal kevert  egyvelege, ami nem csak az elegáns éttermekben, hanem az olcsó  útmenti étkezőhelyeken (les roulottes) is megmutatkozik. Az  ételeket máig a hagyományos földbe vájt gödörben sütik, ami az  egész csendes-óceáni térségben szokványos: egy lyukat ásnak a  földbe, köveket helyeznek bele, amelyeket átforrósít a tűz. Az  ételt banánfa levelébe csomagolják, ezt rakják fölülre, majd a  gödröt újra betemetik földdel, a sütés több órát vesz igénybe.  Ezt a "tűzhelyet" ahimaa-nak, a magát a sütés folyamatát pedig  tamaaraa-nak hívják. További részletek a szigetről (angolul) itt. További 70 elképsztően szép fotó itt található.         Huahine         A sziget Francia Polinézia egyik legszebben megőrzött titkai közé tartozik, itt található a legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt régészeti lelőhely és számos hagyományőrző falu, ahol az őslakosság a múltat féltve őrzi. A Huahine név valójában két szigeté: Huahine Nui és Huahine Iti, melyeket híd köt össze. A két kis sziget olyan közel van egymáshoz, hogy apálykor akár át lehet sétálni egyik szigetről a másikra. További részletek (angolul) itt.       Tupai         A sziget eredeti neve Motu Iti, azaz kis sziget. A bennszülött legenda szerint itt van a lejárat az alvilágba. A teljes alapterülete mindössze 11 négyzetkilométer, nincs is állandó lakossága, csupán alkalmanként kopra-gyüjtők laknak ideiglenesen itt. 1769-ben James Cook kapitány fedezte fel, nevezetes útja során. Ha valaki érintetlen polinéz atollt akar látni, itt a helye. A zátony több kisebb szigetből, motu-ból áll, amelyet erdők és buja növényzet borítja.       Maupiti       A szigetet 1722-ben a holland Roggeveen fedezte fel. Az atoll közepén magasodik a 372 m magas Teurafaatiu hegy. Jelenlegi lakossága 1170 fő, valamennyien az egyetlen faluban, Vaiea-Farauru-ban élnek. A sziget az 50 évvel ezelőtti Bora-bora-hoz hasonlít, egy kisebb időutazásra készülhetünk. Időszámításunk utáni 850-ből származó temetkezési helyek találhatók a laguna északi végén található Motu Paeao-nál. A fő szigeten, a falutól délre található Tefarearii főnök marae-ja (Marae Vaiahu), közel a Teramaerődítményhez.