bavaria50
elöljáró szó filmográfia gondolatok naplók hajózni jó! az Óceán
 
     
Irány a filmgyár
1971 őszén az utcán találkoztam egy volt tanárommal, akinek elpanaszoltam, hogy "nem ezt a lovat akartam". Említette, hogy éppen szakértőként dolgoznak a Mafilm Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdióban és hallotta, hogy természettudományos végzettségű munkatársat keresnek. Azonnal jelentkeztem. Különböző, kémia tárgyú szakanyagokat írattak velem - ez a szakanyag szokott kiindulópontja lenni egy-egy ismeretterjesztő filmnek - aztán néhány hét múlva felhívtak telefonon és egy dramaturg gyakornoki állást ajánlottak. Egy percet sem gondolkodtam, így kerültem 1972 év elején a filmgyár Könyves Kálmán körúti telepére. A következő több mint húsz év úgy telt, mint Alizkának Meseországban. Már 1972 év végén megbízást kaptam egy oktatófilm készítésére, azt hiszem, nem okozok meglepetést, ha elmondom, a mű kémia-tárgyú volt: Az ammónia szintézise. Innen kezdve nem volt megállás, dramaturgként minden kollégámmal dolgozhattam (és persze tanulhattam tőlük). Elmondhatom, hogy Kollányi Ágoston, Lakatos Vince, Préda Tibor, Kiss József mellett leshettem el a szakmát. És akinek a legtöbbet köszönhetek, Vitéz Gábor rendező-dramaturg, akinek néhány éven át asszisztense voltam. Elmondhatom, hogy amit a filmszakmáról ma tudok, annak legnagyobb részét Gabitól tanultam. 
Rendezőként végre azt csinálhattam, amihez kedvem volt, sőt fizetést kaptam azért, hogy egyéni kíváncsiságomat az ország legjobb szakértői elégítsék ki. Kitaláltam egy témát, elfogadtattam a stúdióvezetéssel és megkereshettem az adott terület legjobb szakértőit, akik leírták, elmondták mindazt, amire kíváncsi voltam. A témát érintő irodalom elolvasása és sok-sok beszélgetés nyomán alakult ki a forgatókönyv.     
Ezután egy profi alkotótársi és gyártási csapat segítségével forgathattuk le a filmet, majd heteket töltöttünk a vágószobában, ahol kialakult a végleges verzió. Mintha egy gyereket szültem volna, aztán ha kész lett, útjára bocsátottam, saját életet kezdett el élni.
Természetesen megrendelésre is készítettem filmet, többek között az oktatófilmek mind ilyenek voltak, de ezeket is kihívásként éltem meg, egy általam mindaddig nem ismert területen kellett annyit "megtanulnom", hogy aztán a film nyelvén oktassam. Rengeteg érdekes szakmával és kapcsolódó szakértővel találkoztam. Néhányuk a mai napig barátom.
A nyolcvanas évek közepén kis kitérőt tettem, néhány évig feladtam a filmrendezőséget és elvállaltam a Népszerű-tudományos Filmstúdió helyettes vezetését. A stúdióban az oktatófilm-területet vittem, utólag bevallhatom, életem egyik legkevésbé sikeres időszaka volt. Akkorra már látható volt, hogy a klasszikus rövidfilmgyártásnak közeleg a vége, a filmszalagot felváltotta a videó, a mozik abbahagyták az ismeretterjesztő filmek forgalmazását, a televízió új korszakot nyitott, de a magyar rövidfilmgyártás nem értette meg az idők szavát. A Stúdióban készült oktatófilmek alig jutottak el a célközönséghez. Egy új eszköz jelent meg, amelyik alapjaiban megváltoztatta a médiummal támogatott oktatóanyagok világát, ez volt a számítógép.      
A 70-as évek végén, a 80-as évek elején divat lett a mikroszámítógép, én is csináltam ilyen témájú filmeket. Rájöttem, hogy a számítógép ideális módon kiegészítheti a videóhordozón megjelenő mozgóképet, leginkább az ismeretátadás, az oktatás területén. A jelenségek bemutatásánál a videó kiváló médium, viszont az információátadás bizonyos területein, összefüggések bemutatásakor nem alkalmas eszköz, pl. egy diagramban foglaltható összefüggések bemutatására a videó teljességgel alkalmatlan. Egyrészt a nézők appercipiálási sebessége nem egyforma, ha annyi ideig látható egy grafikon, míg mindenki megérti, a nézők legtöbbje álomba zuhanva fordul ki a székéből. A számítógép adta interaktivitás viszont könnyedén megoldja ezt a problémát, sőt lehetőséget teremt a kötetlen ismeretterjesztésre, egy-egy összefüggést szimuláló programon addig gyakorol a felhasználó, míg kedve tartja, meg nem érti az összefüggéseket, aztán szabad akaratából lép tovább. A 80-as évek közepén kezdtem kísérletezni az interaktív videóval, az akkori eszközök felhasználásával. Commodore 64 számítógéphez terveztünk és építettünk egy olyan interfacet, amely egy szalagos videomagnót vezérelt.
Annyira felvillanyozott ez az új technológia, hogy 1989-ben, néhány számítástechnikához értő ismerősömmel megalapítottuk a Pixel Interaktív Videó és Computer Kft-t, amelyik célul tűzte ki interaktív videó és egyéb számítógéppel vezérelt oktató és ismeretterjesztő anyagok készítését. Utólag látható naivitásunk, ez az egyik legköltségesebb oktatástechnológia, Magyarországon tulajdonképpen a mai napig nem teremtődött meg az igény erre a médiumra, sőt tulajdonképpen a klasszikus oktatófilmgyártás is felszámolódott a nagy pénzhajhászásban.
  vissza az előző lapra   tovább a következő lapra