Tahiti, a szerelem szigete     Történelem     Cook kaptány rajza a polinéz kenutípusokról   Francia Polinézia legnagyobb szigete, gazdasági, politikai és kulturális központja. Időszámításunk után 300 és 800 között népesítették be a polinéz öslakosok. A Tahiti (eredeti nevén Otaheite) földjére lépő első európai hajós legnagyobb valószínűséggel Samuel Wallis tengerészkapitány lehetett 1767 június 18-án, de miután nem hagyott helyörséget, a szigetet 1768-ban Louis-Antoine de Bougainville vette birtokba Franciaország nevében. 1769-ben James Cook kapitány vezetett egy tudományos expedíciót a polinéz szigetekre, többek közt Tahitira, ahol a tudósok a Vénusz Nap előtti áthaladását tanulmányozták. A Beagle fedélzetén Charles Darwin is eljutott Tahitire 1835-ben. Tahiti leghíresebb lakója Paul Gauguin, aki az 1890-es években élt itt, és alkotta világhírű festményeit. 1946 után a szigetek, többek között Tahiti is Franciaország tengerentúli területévé (Territoire d'outre-mer) váltak. Ezen szigetek egyikén, a Mururoa zátonyon (amely több ezer kilométerre van Tahititől a Tuamotu szigetcsoportban) hajtotta végre a francia hadsereg atomkisérleteit. További részletek (magyarul és angolul) a wikipédián itt.     Földrajz       Tahiti Francia Polinézia összesen 115 szigete és atollja közül a legnagyobb, 1042 négyzetkilométer területű, sűrű őserdök, lágy páfrányok, hegycsúcsok, folyókba, patakokba hulló vízesések, lapos óceánparton taroföldek, tropikus virágok találhatók. A sziget partjai igen változatosak, az északi és a keleti parton feketehomokos, a déli és a nyugati részen fehérhomokos strandokat találunk. A sziget belsején lévő hegyes részt (a legmagasabb csúcs 2.240 m) korallfallal lezárt lagúna veszi körül.   A sziget két kör alakú részből áll: az északnyugati részt nevezik Tahiti Nui-nek (nagy Tahiti), míg a sokkal kisebb délkeleti részt Tahiti Iti-nek (kis Tahiti). Tahiti Nui-n egy 114 km hosszú út kanyarog a hegyek és az óceán között, amelyik Tahiti Iti-n folytatódik még 18 km hosszan, mindkét part irányába. Egy belső út visz, tejgazdaságok, citrusligetek mellett a Taravao-fennsíkig, ahonnan csodálatos kilátást élvezhetünk. Ez a földnyelv köti össze a két félszigetet.     Látnivalók         Ez a honlapom legnehezebb szócikke, bárhova nyúltam, a bőség zavara borított el. Legegyszerübb, ha megadom a http://tahiti.lap.hu/ linket, mindenki tallózzon magának. De azért megemlítem, hogy a turisták azért jönnek Francia Polinézia szigeteire, hogy  a helyiek vendégszeretetét élvezhessék, a lagúnákban a  trópusi halak közvetlen közelében búvárkodjanak,  végigkóstolhassák a francia és a polinéziai konyha különleges  keverékét, tehát alapvetően azért, hogy megízlelhessék a francia  sikk és a dél-csendes-óceáni báj elegyét. Vasárnaponként kihagyhatatlan a Marché du Papeete, a piac, ahol olyan dolgokkal találkozhatunk, amivel másutt sehol a világon, no meg persze a kötelező turista-bóvlival is.   Feltétlenül meglátogatandó a Lagunárium, amelyik a vízi állatkert és akvárium egyfajta ötvözete. A látogató egy sétányon halad, majd a két gipszből készült "cápaállkapocs" egyikén keresztül lép be a cápa víz alatti 'testébe'. A falak mind üvegből készültek, így a vendégek zavartalanul csodálhatják meg a Tahiti vizeiben élő sok-sok halfaj példányait. Annak érdekében, hogy nehogy felfalják egymást, az intézmény vezetői négy különálló rekeszben helyezték el az együttélésre képes fajokat. A külső sétányról is láthatók az állatok, és innen valósághű képet kaphatnak igazi méreteikről. A víz alatti üvegfalak mögül pedig nagyítva, hihetetlen részletgazdagságban figyelhetők meg. A sziget múzeumai is figyelemre méltóak. A legtöbb útikönyv részletesn taglalja ezeket, így kéretik ott tájékozódni. De nehogy kihagyjuk a Paul Gauguin múzeumot (részletesebben itt), és a Tahiti és szigetei történelmi-etnográfiai múzeumot.